És galandféreg kígyó. Aszklépiosz botja


Származásuk, elterjedésük[ szerkesztés ] A vedlő állatok Ecdysozoa főtörzsének három nagy kládja és galandféreg kígyó a neoproterozoikum végén — kambrium elején különült egy egymástól, és nem sokkal később a fonálférgek is különváltak testvércsoportjuktól, a húrférgektől Nematomorpha. A hosszú evolúciós idő alatt képviselőik rendkívül változatos élőhelyekhez alkalmazkodtak.

és galandféreg kígyó

A as évekre mintegy 20 fajukat írták le. Tényleges fajszámukat több százezerre becsülik, és ezzel az ízeltlábúak után valószínűleg övék az állatvilág második legfajgazdagabb törzse.

Nemcsak fajgazdagok, de egyedszámuk és így sűrűségük is jelentős: egy maréknyi földben akár több ezer egyedük is található.

Aszklépiosz botja

Fosszíliáik[ szerkesztés ] Szilárd váz hiányában rosszul fosszilizálódnakezért evolúciójukat alapvetően közvetett adatokból rekonstruálják. Ősi eredetük fő bizonyítéka testük konzervatív és egyöntetű felépítése. Nem valamilyen fejlettebb csoportból egyszerűsödtek, hanem egyenes vonalban, progresszíven fejlődtek ilyenné. Mégis, és galandféreg kígyó a kambrium időszakból valószínűsíthetők lenyomataik. A problémák ellenére a földtörténeti újkorból kainozoikum is ismeretesek Nematoda fosszíliák pl.

Megjelenésük, felépítésük[ szerkesztés ] Több olyan elsődleges tulajdonságuk van, amely az állatvilág más taxonjaira nem jellemző. Ezek közül a legfeltűnőbb a hengeres, megnyúlt, kör keresztmetszetű test. Tagolatlan, szelvényezetlen testük hengeres, kör keresztmetszetű.

Szilárd vázuk nincs; a testfolyadék nyomása az úgynevezett hidrosztatikai váz tartja egyben őket. Viszonylag egyszerű felépítésű, szelvényezetlen állatok.

és galandféreg kígyó

Egyes testrészeik szimmetriája hatsugaras, másoké kétoldali. Szervezetükben csillós sejtek — az érzékszervek kivételével — szinte egyáltalán nincsenek. Hosszuk igen változó: a legkisebbek az egy millimétert sem érik el, a legnagyobbak több méteresek.

A talajban szabadon élők általában mikroszkopikusak, az állatokban élősködők jóval hosszabbak. Az egy fajhoz tartozó egyedek közül a nőstények mindig vastagabbak a hímeknél ivari dimorfizmus. Testük általában majdnem színtelen, csak a béltartalom színezi valamelyest. A test egyes szervei sugaras, míg mások bilaterális szimmetriát mutatnak.

Testük végén ragadós anyagot termelő mirigy van. Testük áltestüreges, tehát a fonálférgek nem valódi testüreges állatok.

és galandféreg kígyó

Ez a testüregtípus átmenet a testüreg nélküli szervezetek és a valódi testüregesek között. A bélcső és a test fala között kialakult testüreget gyakran kötőszövet tölti ki, ez az úgynevezett pseudocoel. A testüket felépítő sejtek száma többé-kevésbé állandó, ez a sejtszámkonstancia egyben azt is jelenti, hogy a fonálférgek képtelenek regenerálódni.

Kültakarójuk[ szerkesztés ] Csillók nélküli kültakarójuk külső vázuk háromrétegű: 1. A kutikula glikoproteinekbőllipidekbőlkollagénhez hasonló fehérjékből és keratinszerű anyagból áll; ezek különböző irányú rétegekben helyezkedhetnek el — az Ascaris fajok kutikulájában például kilenc réteg különíthető el.

Fenntartja a féreg testében a hidrosztatikai nyomást, véd a külső behatásoktól, az endoparazita fajokat a gazdaállat emésztőnedveitől is.

Felülete általában sima, vagy haránt irányban gyűrűzött. Rajta hosszanti redők, bordák húzódhatnak. A parazita fajoknál gyakran megtalálható a test két oldalán elhelyezkedő feji cervicalisoldalsó lateralis és farki caudalis lebeny ala.

Az egyed növekedése során többször cserélődik; ez a folyamat a vedlés.

Fonálférgek – Wikipédia

A kutikula általánosan jellemző az Ecdysozoa főtörzs fajaira, így az ízeltlábúakra is. Felszíne általában sima, de egyes fajoké harántirányban redőzött — akár annyira is, hogy szelvényezettség látszatát kelti. A kutikula kinövései lehetnek serték, hólyagszerű duzzanatok vagy szemölcsök, az élősködőknél kapaszkodóhorgok.

és galandféreg kígyó

A serték elsősorban a vízben élőkre jellemzők. A Torquentia és Secernentia osztályok fajainak testén kétoldalt hosszanti kiemelkedések oldalmezők vagy oldallemezek futnak végig. Az epidermisznek megfelelő hipodermisz hypodermis : a kutikula alatt található és előbbi anyagát termelő, egy- vagy többrétegű, sejtes szerkezetű vagy sejthatárok nélküli, sokmagvú plazmatömeg syncytium.

Fonálférgek

A hipodermisz helyenként megvastagodhat és léceket alkotva hosszanti kötegekre tagolhatja és az izomréteget.

Dorzálisventrális és laterális lécek egyaránt kialakulhatnak. A lécekben futnak az idegtörzsek, illetve a két oldalsóban a kiválasztó szerv csövei. A hipodermiszsejtek magjai is itt, a lécekben vannak.

Az izomréteg: az epidermisz alatt futó izomréteg minden rostja egy-egy óriási sejt.